Összeválogattuk, mi az, amibe biztosan bele kell lapozni a ma nyíló Könyvfesztiválon - kis ízelítő az alkalomra megjelent rengeteg gyerekkönyvből.

6 éves korig

A brit királyi posta gyűjthető Roald Dahl-bélyegsorozatot adott ki. Az író hat legnépszerűbb gyerekkönyvének kulcsjelenetei köszönnek vissza a bélyegeken. A Karcsi és a csokoládégyár, A fantasztikus Róka úr, a James és az óriásbarack, a Matilda, a Boszorkányok és a The Twits természetesen Quentin Blake az idők során a művektől elválaszthatatlanná vált illusztrációin elevenednek meg a bélyegeken is.

Bátky András a Pipogya-könyvekben egy párhuzamos világ Budapestjéről mesélt, amelyben beszélő állatok és gyerekek fognak össze, hogy látványos akciók kíséretében megmentsék a várost. Legújabb kötete, a 2011 végén megjelent Morci mellőzi a kalandot: a lírai hangvételű könyv a szükségszerű változások megéléséről, egy édesanya hiányáról szól.

Szakértők és bloggerek javaslata alapján összeállt egy százas lista a legjobb amerikai gyerek- és ifjúsági könyvekből. A Parent&Child Magazine kezdeményezésére ötszáz címet küldtek be, a nevezésekből pedig egy minden szempontból eklektikus lista állt össze.

A tündérmesék túl rémisztőek, morálisan kifogásolhatóak, ezért a szülők tiltólistára tették őket – derül ki egy friss felmérésből. A 2000 szülővel készült felmérés szerint minden ötödik családban leselejtezték a régi klasszikusokat, például a Hófehérke és a hét törpe vagy az Aranyhaj meséket.

A nagyhatású Ulysses szerzője, James Joyce két gyerekeknek szóló történetet írt. Egy kis írországi kiadó most megjelentette Joyce korábban kiadatlan meséjét, a The Cats of Copenhagent (’Koppenhága macskái’). A történetből 200 illusztrált példány készült az Ithys Pressnél, a különleges kiadványokért 300-1200 eurót kérnek.

Japánban évszázadok óta faragják a sematikus formájú, egyszerű mintákkal festett kokeshi babákat. A második világháború után azonban egyre népszerűbbek lettek a különböző, kreatív díszítésű kokeshik, amelyek ma világszerte számos ipar- és képzőművészt is megihletnek – ahogyan a francia grafikust, illusztrátort, Annelore Parot-t is. A Scolar Kiadó Nevenincs és sosemvolt hercegnőkje után most a Móránál megjelent Kokeshi könyvek jóvoltából kaphatunk kis ízelítőt abból, hogy hol tart a francia gyerekkönyv-illusztráció.

A látványos mesélés egyik legismertebb módja a diafilmezés – de ha őszinték akarunk lenni, az elsötétített szobák falaira így leginkább a szocializmus giccsét lehet kivetíteni, a tekercsválaszték csak lassan újul, a kortárs vagy izgalmasabb illusztrációkat biztosan nem a diafilmek között kell keresni. Ami hiányzik a diafilmből, azt pótolja a kamishibai, azaz a papírszínház.

Alex T. Smith egy kövérkés kiskutyáról szóló könyvei, a Claude a városban és a Claude nyaral az óvodásoknak és a kezdő olvasóknak szólnak – de sokrétű nyelvi és képi humoruk miatt igazából korosztálytól függetlenül bárkit szórakoztatnak. A Yorkban élő 27 éves, de már több díjjal is elismert szerző-illusztrátornak és feleségének három kutyájuk van, így valószínűleg bőséges saját tapasztalat állt rendelkezésre a Claude-könyvek főhősének megrajzolásához.

Egy tegnapi ünnepségen hirdették ki az American Library Association éves díjazottjait, többek között a Newbery- és a Caldecott-éremmel kitüntetett gyerekkönyveket is. A gyerekkönyvtárosokból álló zsűri döntése alapján Jack Gantos regénye és Chris Raschka képeskönyve bizonyult a legjobbnak.

A legnagyobb igyekezet ellenére is könnyen maszatos lehet az ember tetőtől talpig. Szutyoksári és kutyája, Koszmók pedig szinte vonzzák a piszokkal járó helyzeteket. Annie M. G. Schmidt és Fiep Westendorp holland szerzőpáros retró meséjében minden a koszról és a tisztaság megőrzésének lehetetlenségéről szól.

Ha valakinek van vágyott, irigyelt vagyona és hatalma, akkor az egy mesebeli király. Különösen, ha egy nagyon gazdag ország királya. Alex Cousseau meséjében azonban ez pont nem így van: az alattvalók mind dúsgazdagok, de a királyuknak semmije sincs.

Egy zsémbes, merev mackó és egy barátságos, cserfes egér kalandjait követhetik nyomon az olvasók Bonny Becker és Kady MacDonald Denton mesesorozatában. Az első, magyarul is megjelent könyvben, a Medve látogatójában örök barátságot köt a mogorva, de jószívű Medve az őt kitartóan ostromló Egérrel. (Itt írtunk róla.) A magyarul megjelent második kötetben, a Medve aludni megyben a barátságot az elalvás körüli hercehurca teszi próbára.

Megvannak az egyik legrangosabb brit irodalmi díj kategóriagyőztesei. A 2011-es Costa-díjat a gyerek- és ifjúsági irodalom kategóriában az egykori operaénekes, Moira Young első regénye, a Blood Red Road kapta.

Berszán István az Angyalok meséi című könyvében különös dolgok történnek azért, hogy minden a helyére kerüljön. A kötet egyik meséjével kívánunk boldog karácsonyt a Gyerekszemle blog olvasóinak.

Egy klasszikus amerikai esti mesét, a Goodnight Moon-t parodizálja egy gyerekkönyvszerző. A Goodnight Moon-ban a már ágyba bújt kisnyuszi számba veszi, mi minden van a szobájában, majd mindegyiknek jó éjszakát kíván és elalszik. A szobának igazi békebeli hangulata van: állatos képek a falon (az egyik például egy holdat átugró tehenet ábrázol), játékos macskák a szőnyegen, pattogó tűz a kandallóban – a technikát egyetlen tárcsás telefon képviseli. Margaret Wise Brown 1947-es meséje Clement Hurd illusztrációin elevenedik meg, az animált mese narrátora Susan Sarandon.

Bob Hartman Karácsonyi mesélő könyve a harmadik darabja a Harmat Kiadó ún. mesélő sorozatának a Mesélő Biblia és az Esti mesélő után. A 38 mese három nagy részt alkot a könyvben: Hartman Jézus születésének bibliai történeteit meséli el, a világ népeinek különböző karácsonyi szokásait és hagyományait mutatja meg, illetve az ünnephez kapcsolódó európai mesékből és legendákból gyűjt össze egy tucatot.

Vendégszerzőnk, Farkas Kinga Ágnes az ELTE Társadalomtudományi Kar Kisebbségpolitika szakának végzős és a Bölcsészettudományi Kar másodéves arab szakos hallgatója. Kutatási területe az integrációs politika és kisebbségi csoportok beilleszkedési stratégiái.

A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megjelent a Csimota Könyvkiadó gondozásában egy hat könyvből álló mesekönyvsorozat, amely mesék tematikusan a toleranciára nevelés eszközei próbálnak – nem is sikertelenül – lenni. A célkitűzést a könyv hátsó borítóján is olvashatjuk: „Sorozatunk meséi a hovatartozásról, az emberiség sokszínűségéről, a másságban rejlő értékekről, és ezek elfogadásáról szólnak. Teszik mindezt mesei környezetben, klasszikus motívumokkal – az ideológiai felhangokon, a mindenáron való tanulságokon és persze az Óperencián is túl.”

Mi történik akkor, ha egy hóember elábrándozik és belefeledkezik a felhők bámulásába? Lekési a hazamenetelt, és arra eszmél, hogy már forró nyár van – hó és hideg nélkül. Demény Péter Aranyvackor-díjas meséjében, a Hóbucka Hugó a mókusoknál című könyvben egy szokatlan történet bontakozik ki egy nyárban rekedt hóemberről, akit egyre rettenetesebben kínoz a honvágy.

Egy adventi könyvnaptárral folytatódik az idei karácsonyi és téli gyerekkönyveket bemutató sorozatunk. Az Elfelejtett lények boltja a cím és a borítón alapján kevésbé látszik karácsonyi mesegyűjteménynek (a Mikulás például félig elrejtve szerepel csak a borítón) – ez az indirektség és a karácsonyi mesekönyvektől szokatlan további megoldások pedig a kötet egészében érvényesülnek.

A friss téli és karácsonyi mesekönyvek közül elsőként egy kakukktojást, az 1982-ben elhunyt Végh György A kéményseprő hóember c. meséje kerül bemutatásra a Gyerekszemlén.

Jövő héten már az első adventi vasárnapot ünnepeljük, éppen ezért a legfrissebb téli vagy karácsonyi tematikájú gyerekkönyvekből válogattunk össze egy csomagot. Mindegyikről írni fogunk – kivételesen nem hétvégenként, hanem sűrűbben a következő két hétben. Most egy kis ízelítőt mutatunk az egyébként nagyon izgalmasnak tűnő kínálatból.

Elfelejtett lények boltja
Cerkabella Könyvkiadó/Mo&Mo Bt.

Sokszerzős, több illusztrátoros gyűjtemény kortárs írók történeteiből. Tulajdonképpen könyves adventi kalendárium: 24 szerző meséit és verseit tartalmazza.

Nevenincs és sosemvolt hercegnők – már a cím is valami különlegeset idéz, ráadásul a nagyalapú, szép kivitelezésű könyv mágnesként vonz magához a könyvesboltban is. És amikor kinyitjuk, a varázslat csak fokozódik: Rébecca Dautremer művészi könyvillusztrációtól egészen egyszerűen nem lehet elszabadulni. Túlzás nélkül lehet mondani, hogy ez az egyik legszebb könyv, mely az utóbbi években, sőt évtizedben magyarul megjelent.

Szakemberek újra és újra visszatérő témája, hogy milyen veszélyesek is a gyerekkultúra kedvelt meséi: a Hupikék törpikék antiszemita, rasszista és kommunista, a Spongyabob agyzsibbasztó, a Thomas, a gőzmozdony pedig nem píszí. És most itt a legújabb:  állítólag a Harisnyás Pippiről szóló könyvek is rasszisták.

Ezen a hétvégén egy sok szempontból különleges könyvet mutatunk be: Nyulász Péter Helka – A Burok-völgy árnyai című meseregényét. A Helka egy kevésbé ismert, de annál varázslatosabb balatoni legendát idéz fel. A Balatonon mára leginkább presszók vagy hajók nevei őrzik Helka történetét, és csak kevesen vannak, akik tudják, ki is volt Helka vagy Kelén, esetleg Sió és Kamor. (Aki kíváncsi rá, itt olvashat róluk.) Nyulász Péter az eredeti legendát dolgozta fel egy akciódús, fordulatos gyerekfantasy-vé.

Az Egyszervolt.hu és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) Animációs tanszéke először 2008-ban dolgozott együtt az ún. Versfilmek projekten. Az Egyszervolt.hu szerkesztősége ismert szerzők verseiből és verses gyerekdalokból készített egy bővebb összeállítást, melyből a MOME hallgatói választhattak egyet-egyet, melyet animációs filmként dolgoztak fel. A leendő rajzfilmrendezők Fülöp József és M. Tóth Géza szakmai felügyelete alatt filmesítették meg a verseket. A hallgatóknak egyedül a szakmai kritériumoknak kellett megfelelniük, egyébként teljesen szabad kezet kaptak. A közös vállalkozás sikerén felbuzdulva 2010-ben újabb versfilmek születtek, így számuk 28-ra bővült.

Képkocka Gellár Csaba animációs filmjéból, a Béka-partiból (2008)

Mese a színek hatalmáról – nagyjából így lehetne röviden összefoglalni, miről is szól Miklya Luzsányi Mónika és Miklya Zsolt meséje, a Cerka Tinka és a szürke lord. A Miklya házaspár a szó szoros értelmében sokszínű világot teremtett: Kolorító mindennapjait az határozza meg, hogy uralkodói, Lord Grafith, Don Aquarell, Donna Pastella, Signorina Tempera éppen milyen arányban keverik hozzá árnyalataikat.

A sztori lényege, hogy Don Aquarell és Donna Pastella visszafogottan színes uralkodását felborítja Lord Grafith felbukkanása, és ezzel Kolorítóba beköltözik a szürkeség, a színtelenség. A címszereplő Cerka Tinka - Aquarell és Pastella kislánya - nem hajlandó belenyugodni a színek nélküli életbe, próbálja felrázni a kolorítóiakat, nevetése, tettrekészsége átragad másokra is, és a színek kezdenek visszatérni a városba. Aztán kiderül, hogy az akvarell és pasztell színek sem valami izgalmasak önmagukban, és az élet akkor lehet csak igazán mozgalmas, ha az élénk, harsány, visszafogott, szomorú, határozott árnyalatok harmóniája érvényesül. Így hát mindenki jól kibékül, és beveszik még az élénk Signorina Temperát, a fekete-fehér-szürke ezer árnyalatát ismerő Lady Tust és a több millió színt látó Printert is a csapatba.

Tatu és Patu egy Furaváron élő testvérpár, akik különleges és leginkább haszontalan találmányokat, kutatásokat végeznek a maguk – és persze olvasóik – szórakoztatására. A karaktereiket megalkotó finn szerzőpáros, Aino Havukainen és Sami Toivonen a formatervező főiskolán végeztek Lahtiban. Első könyvük, a Tatu és Patu Helsinkiben 2003-ban jelent meg, majd a sorozat minden évben egy-egy újabb kötettel bővült, jelenleg a nyolcadik kötetnél tartanak Finnországban. Magyarul eddig négy Tatu és Patu olvasható. 

A Medve látogatója Medve és Egér első találkozását és összebarátkozásukat meséli el. Ahogyan az lenni szokott, adott egy látogatókat nem szívlelő morcos, nagydarab magányos farkas (vagyis: Medve) és egy elszánt, izgága birtokháborító, aki mindenáron barátkozni akar (Egér). Valószínűleg nem lőjük le a poént, ha eláruljuk, hogy az Egér győz, és a mese végére a legnagyobb összhangban „melengetik a talpukat, rágcsálnak és kortyintgatnak” a kandallónál.

A címben feltett kérdés az egyik legnagyobb sikerű rajzfilmsorozat, a Thomas, a gőzmozdonnyal kapcsolatban fogalmazódott meg a héten. A producerek ugyanis a legújabb DVD-n átírták a karácsonyról szóló sorokat. A Thomas-mesék írójának családja pedig úgy véli, a döntés mögött az áll, hogy a szöveg eredeti formájában nem bizonyult „politikailag korrektnek”. 

A vitatott, a Keeping up with James című epizódban a mozdonyok versenyre kelnek a gyerekek ajándékainak szállításában, a díszletek pedig klasszikus karácsonyiak: karácsonyfa, karácsonyi dalokat éneklő gyerekek, ajándékrengeteg mindenütt. A karácsony szó helyett azonban a szövegbe a „téli ünnepek”, a karácsonyfa helyett pedig az „ünnepi fa” kifejezés került – írta a The Daily Mail. 

Lorenz Pauli 1967-ben született, óvodapedagógusi diplomát szerzett és 1989 óta egy óvodában dolgozik Bernben. A ’90-es évektől kezdett el rendszeresen foglakozni az írással és gyerekkönyvek fordításával. Elsősorban 4-11 éveseknek és felnőtteknek ír. 2003-ban elnyerte az gyerekköltészetért járó osztrák állami díjat.

Lázár Ervin május 5-én lett volna 75 éves. Az egyik legnagyobb hatású magyar meseíró tiszteletére egész évben különböző programokat, pályázatokat hirdettek meg. A Lázár Ervin emlékév jegyében írta ki a Csodaceruza gyermekirodalmi folyóirat is még tavasszal illusztrációs pályázatát, melyre egy-egy illusztrációt vártak Lázár Ervin szabadon választott meséjéhez 50x70 cm méretben. 

A pályázatra közel negyven pályamű érkezett, ezekből nyílt kiállítás október 1-jén a Budapest Bábszínház Koós Iván Galériájában. A Mikkamakka tárlatára a 28 friss illusztráció mellé a kiállítás szervezője, Sándor Csilla a nagy klasszikusok, Réber László és Gyulai Líviusz rajzaiból is válogatott. A kiállítás installációja, a képek elhelyezése a galéria szervezője, Balla Margit munkája.

Réber László és Gyulai Líviusz borítói

Az első diafilmek propaganda- és oktatócéllal készültek a második világháború után, és csak évekkel később jelentek meg a mesetekercsek. A régióban a diafilmek népszerűsége a ’80-as években kezdett megtörni. Az 1954-ben alapított Magyar Diafilmgyártó Vállalat a ’90-es évek végéig bírta. Ekkor magánkézbe került, és azóta jogutódja, a Diafilmgyártó Kft. készíti és forgalmazza a „szocializmus házimoziját”. A 2000-es években a kereslet ismét fellendült a mesetekercsek iránt, és bár a Diafilmgyártó kínálatában még mindig sok a klasszikus, múltidéző diafilm, új sikermeséket is feldolgoztak (például Bartos Erika Bogyó és Babócá-ját és Berg Judit Maszat-ját). 

A néhány újdonság ellenére azonban a Diafilmgyártó Kft. láthatóan ragaszkodik a nosztalgikus tekercsekhez: bár néhányat újrarajzoltattak, többségében a szocializmus évtizedeinek illusztrációi köszönnek vissza a diákról. Az abszolút retró diafilm így akár egy kis művészettörténeti kalauz is lehet a gyerekek számára. 

Most szeptemberben a Diafilmgyártó Kft. egy mesekönyvsorozatot is útjára indított, melyben régi mesetekercsek jelennek meg nyomtatásban. 

Nemrég írtunk Maurice Sendak meséjének azonos című átdolgozásáról, az Ahol a vadak várnak-ról. A pusztítást és az agressziót központi témává emelő ifjúsági regény több ponton is nyomasztó, félelmetes történet lett. Akkor azt írtuk, ezek miatt sok szülő valószínűleg nem szívesen adná a gyerekek kezébe a könyvet. 

Maurice Sendak a New York Timesnak adott friss interjújában azt mondja, szerinte a mai mesék túl biztonságosak és nem beszélnek őszintén arról, mi történik a gyerekekkel.

Kép: Picture Perfect / Rex Features 

A brit író-illusztrátor, Beatrix Potter (1866-1943) meséi a világ legnépszerűbb gyerekkönyvei között vannak. Potternek 1902 és 1930 között huszonhárom mesekönyve jelent meg. Az 1902-ben kiadott első kötet, a The Tale of Peter Rabbit 45 millió eladott példánnyal felkerült a legnagyobb sikerkönyvek listájára. De a legmagasabb áron elkelt gyerekkönyv-illusztráció is egy Potter-mű, a The Departure. 

A nagy népszerűséget persze egy erős meg nem értettség is kíséri: Pottert számos oldalról érik a kritikák (erről ajánljuk Nagy Boldizsár remek írását), és ezek legyenek akár jogosak, akár nem, kétségtelen, hogy Beatrix Potter mesefigurái és maga az író-illusztrátor alakja is egyfajta ikonná válták. A mesék megelevenedtek animációs filmeken, plüssfigurákat gyártottak belőlük, a köteteket pedig rendületlenül újra és újra kiadják. (Érdekes, hogy az első magyar nyelvű kiadás viszont csak 2007-ben jelent meg.)

Finy Petra legújabb könyvében, A csodálatos szemüvegben, ha valaki felteszi a címben szereplő varázserejű tárgyat – legyen akár egy kisfiú, akár egy idős nagynéni – az a megszokott környezet helyett egy mesés lényekkel benépesített világban találja magát. A kócos hajból madárfészek, a Duna fekete uszályaiból óriási fókák lesznek. A legtöbbször statikus épületekből, tárgyakból olyan lények születnek, melyekre talán a legszínesebb gyermeki képzelet sem gondolna. Finy Petra kreatív ötletei mégis valahol maguktól értetődőnek tűnnek – hiszen, ha belegondolunk, a budapesti Erzsébet híd tényleg olyan, mint egy hatalmas dinoszaurusz csontváza... Legalábbis hamar rá tudunk állni a csodálatos átváltozások logikájára. 

Ezen a héten egy rendhagyó gyerekkönyvet mutatunk be: egy képeskönyv filmadaptációjából készült ifjúsági regényt, az Ahol a vadak várnak-ot – egy agresszív, mégis szívbemarkoló könyvet. 

A Bátor Könyv az első virtuálisan íródó, sokszerzős mese, melyet most júniusban indított el a Bátor Tábor Alapítvány. Az idén tízéves Bátor Tábor ezzel a mesével köszönti azt a háromezer gyereket, akik náluk táboroztak az évek során. A mese első fejezetét D. Tóth Krisztina írta: a hét és háromnegyed éves Daninak hosszú ideig kell kórházban maradnia, és hogy a kisfiú emiatti szomorúságát enyhítse, édesanyja mesélni kezd neki egy kis vízcseppről, Cseppről, aki különlegesen izgalmas kalandokba keveredik. A kalandok hétről hétre egy-egy mesében bontakoznak ki, melyeket mindig más szerző ír.

Lenka éppen teliholdkor született, és éppen olyan kerekded is, mint amilyen a hold volt akkor. Ám kövérsége miatt nincsenek barátai. Lenkát kiközösítik a gyerekek: nem ugróiskoláznak, nem fociznak, nem hullahopoznak vele, mert úgy gondolják, hogy az alakja miatt úgysem volna képes lépést tartani a többiekkel. Az sem segít sokat, hogy Lenka visszúhózódó, magának való kislány – az elutasítások miatt csak még félénkebb, még sebzettebb lesz. Játszótársak híjján a magányos rajzolásban teljesedik ki – akkor is éppen egyedül rajzolgat, amikor egy kisfiú, Palkó rátalál, és végül összebarátkoznak.

Sok gyerekkönyvszerző vallotta már be, hogy a sikeres történetötleteit tulajdonképpen a gyerekeinek köszönheti – a nemrég elhunyt Czigány Zoltán Csoda és Kószá-ja is a közös esti mesékből lett IBBY-díjas kortárs klasszikussá. Menyhért Anna pedig nemcsak bevallja, mennyi mindent köszönhet kisfiának, hanem egyenesen arról ír mesét, hogy Tomi fantáziájának köszönhetően hogyan növekszik, fejlődik tovább a felnőtt által kitalált alaptörténet. 

Az idei könyvhétre jelent meg  Klein-Varga Noémi és Nádori Gergely első könyve, a Nagy az Isten állatkertje a Koinónia Kiadónál. Az akkori megjelenéseket nézegetve ez volt az egyik olyan könyv, melyet nagyon kíváncsian vártunk. Nem véletlenül, hiszen a kolozsvári Koinónia gyerekkönyveinek témaválasztása, szöveg- és képvilága, hangulata általában már eleve valami más nyújt az olvasónak, mint amit a magyarországi gyerekkönyvkiadástól megszokhattunk. A Nagy az Isten állatkertje pedig több szempontból is szokatlan gyerekkönyvnek nevezhető. 

A 82. Ünnepi Könyvhéthez kapcsolódva immár tizedik alaklommal rendezik meg a Gyermekkönyvnapokat. A kiadók közül magasan vezet a Pozsonyi Pagony a megjelenések számában: nyolc új kötettel készült a könyves rendezvényre. A kiadók többsége egy-két új könyvet jelentetett meg.

Általában elmondható, hogy biztosra akarnak menni a gyerekkönyvkiadók: vagy sorozatokat folytatnak, vagy már jól csengő nevű szerzőket, régi nagy klasszikusokat adnak ki. Éppen ezért a kínálat nem sok egzotikus újdonságot ígér, bár a kolozsvári Koinónia két könyve kifejezetten izgalmasnak tűnik.

Lesújtva olvastuk a hírt, hogy meghalt az egyik legtehetségesebb kortárs magyar gyerekkönyvszerző, Czigány Zoltán.

Czigány Zoltán halálhírét felesége jelentette be hétfőn éjszaka a Facebookon: "Kedves Mindenki! Czigány Zoli ma este 3/4 7-kor eltávozott közülünk, lehet, hogy már szeretett Nádor lován ül, vagy issza Dede habos kakaóját, vagy végre beszélgethet édesanyjával, de mindenesetre ott biztos mindig süt a nap, és végre kánikula van neki, forró. mértéktelen nyár, amire mindig úgy vágyott."

Május 12-14 között rendezik meg a VII. Gyermekirodalmi Fesztivál és Vásárt a Millenárison. Az idei fesztivál védnöke Richly Zsolt grafikusművész. A sok gyerekfoglalkoztató program mellett lesz régi mesekönyvek vására is. És megéri a gyerekeknek rajzot vinniük magukkal.

Mi a közös a Babarban, a Barbapapában vagy éppen a Ruminiben? Hát az, hogy mindegyik sikerszéria központi szereplője hímnemű!

Egy friss, áprilisi tanulmány szerint a gyerekkönyvek elfogultan bánnak a nemekkel. A 20. század legnépszerűbb mesekönyveiben ugyanis a főhősök – akár állatokról, akár emberekről van szó – jellemzően férfiak.

Április 15-én pénteken kiosztották a 2010-es év IBBY-díjait. A Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) egy nonprofit szervezet, mely minden évben díjazza a gyerekirodalom terén kiemelkedő munkákat.

Életműve és munkássága alapján Békés Pált posztumusz díjjal ismerték el, melyet családja vett át.

Fotó: Dobó László

Az Év Gyerekkönyve díjat Máté Angi Volt egyszer egy című mesekönyvének ítélték. A könyvet Sulyovszky Sarolta illusztrálta.

Ma nyílt meg a magyar gyerekkönyvek számára legfontosabb nemzetközi fórumnak számító rendezvény, a 2011-es Bolognai Nemzetközi Gyermekkönyv- és Illusztrációs vásár, melynek idei díszvendége Litvánia.

A Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesülése (MGYKE) szervezésében, a MASZRE támogatásával idén igazán méltó keretek között mutathatjuk be a nemzetközi szakmának a hazai gyerekkönyv-termést. Ebben az évben először jelentkezik együtt 14 magyar gyerekkönyvkiadó, az MGYKE 12 tagján kívül (Aula.info, Cerkabella, Ceruza, Csimota, General Press, Holnap, Koinónia, Kráter, Naphegy, Pagony, Scolar, Vivandra) a közös standon képviselteti magát a Móra és a Pro Junior kiadó is. Ilyen hangsúlyos könyves megjelenésre eddig még nem volt példa, ez már a hazai gyerekkönyvek igazi nemzetközi seregszemléje, melyhez ezúttal a kiadók igényeire szabott, profiljuk és a hatalmas könyvtermés bemutatására alkalmas, Takács Mari elképzelései alapján megvalósuló, szép nemzeti stand ad méltó keretet. A standon a könyvek mellett illusztrátoraink és illusztrációik is kiemelt szerephez jutnak, hiszen az alkotások képezik a magyar stand dekorációját, 12 méter széles falat borítanak be a szebbnél szebb képek. A magyar gyerekkönyveket megtalálják Bolognában a 29. csarnok B11-es standján – írta sajtóközleményében a MGYKE.

Lassan ugyan, de itthon is egyre elterjedtebbek lesznek a picture bookok. Ezek lényege, hogy az illusztrációé a domináns szerep, és szöveg sokszor egyáltalán nem is kíséri a képeket. Magyarországon a szülők és a pedagógusok még bizalmatlanok a szinte csak illusztrációból álló könyvekkel: a beszélgetésekből, személyes tapasztalatokból úgy tűnik, a magyar piac egyelőre nem igazán tud mit kezdeni a picture bookkal. A Magyarországon megszokott klasszikus, passzív esti meséhez, vagyis amikor a szülők olvasnak fel egy történetet a gyereknek, valóban kevésbé használhatóak az ilyen típusú gyerekkönyvek. A picture book azonban nem is ezt a célt szolgálja, hanem az interaktív, kreatív együttmesélés eszköze kíván lenni. A felolvasás során a gyerekek képi képzelőereje dolgozik, a picture book pedig a szóbeli kreativitást fejleszti az illusztrációk alapján kitalált mesével. Vitathatatlan, hogy egyik terület sem fontosabb a másiknál, mindkettővel érdemes tudatosan is foglalkozni.

Részlet Renata Liwska Red Wagon c. könyvéből

Az információ jelentős részét képekben kapjuk, ezért a passzív befogadást ellensúlyozandó talán még fontosabb megtanítani a gyerekeket arra, hogy maguktól is szavakba tudják önteni azt, hogy mit látnak a képeken, milyen érzelmeket váltanak ki belőlük ezek a képek, és hogyan élik meg a hatásukat.

A Csodaceruza Kiadó három új induló sorozatát mutatta be a bronzhétvégén. Két illusztrátornak, Paulovkin Boglárkának és Rofusz Kingának is indult egy-egy mesesorozata, a szerzőkkel Tamás Zsuzsa kritikus, író beszélgetett. Menyhért Anna irodalomtörténész sorozatának első két kötetét (A kis ló Tündérországban és A kis ló és a tigrisek címűt) Kulcsár Szabó Ernő akadémikus, egyetemi tanár méltatta.

Ritka esemény, amikor egy gyerekkönyv bemutatóján rangos irodalomtudósok és gyerekkönyvszerzők, -kritikusok vitatják meg, miért fontos a gyerekirodalom, milyen a mai helyzete Magyarországon, és miért csak esetlegesen foglalkozik vele az irodalomtudomány. Többek között ezeket a kérdéseket is érintette az Írók Boltjában megrendezett szombati beszélgetés, az itt elhangzottakból közlünk néhány érdekes és fontos gondolatot.

Mi a legfájóbb hiány a gyerekirodalmi élet szervezője szerint?

Sándor Csilla, a Csodaceruza főszerkesztője szerint nagy lemaradást kell behozni, már ami a magyar gyerekirodalom intézményesítését, elfogadtatását illeti. Hiszen gyerekirodalmunk ma már színes és gazdag választékot kínál a különböző műfajokból, könyvtípusokból. A magas minőség is biztosítva van: egyre erősödik a gyerekkönyvkritika, a szerzők és a kiadók több rangos díjra is pályázhatnak, a „felnőttirodalom” jeles képviselői is egyre-másra jelentkeznek színvonalas gyerekkötetekkel. Ugyanakkor nincs a sokféleséget egybefogó és szervező gyerekirodalmi intézményünk, gyűjteményünk, múzeumunk, bibliográfiánk – hiányoznak tehát az intézményesítés feltételei. Ugyanígy hiányzik, hogy az akadémiai irodalomtudomány, az irodalomtörténet is foglalkozzon a gyerekirodalommal és azt „méltó” témának tekintse.

Miért nehéz kutatni a gyerekirodalmat az irodalomtudományok doktora szerint?

Kulcsár Szabó Ernő a hiányok kapcsán megemlítette, hogy sajnos nemcsak a gyerekirodalom helyzete méltatlan: az irodalomtudománynak a kisebbségi irodalmak terén is van pótolni valója. Az akadémikus szerint a gyerekirodalom tudományos kutatását nehezíti, hogy a felnőttek nem tehetnek biztos kijelentéseket arról, hogy mit gondolnak, mit szeretnek a gyerekek. Vagyis pont arról nehéz beszélni, hogy milyen a jó, az értékes gyerekirodalom. Feltételezéseink vannak csak, és amikor felnőttként beszélünk egy-egy gyerekkönyvről, nem tehetünk mást, mint a mi szempontjaik, elvárásaink alapján fogalmazunk meg róla gondolatokat – melyek ráadásul teljesen eltérhetnek attól, amit egy gyerek vél az adott könyvről. Az irodalomtudós hozzátette, az egyetlen, amiben biztosak lehetünk, hogy a gyerekek beleszületnek a nyelvbe, nyelvi kultúrájuk alakításában pedig meghatározó személyi és tárgyi környezetük. Ezért a felnőttnek felelőssége van abban, milyen könyvet választ, milyen ingereknek teszi ki a gyereket. A gyerekirodalom legfontosabb feladata tehát a nyelvi kultúra alakítása, és az, hogy olvasókat neveljen. Ehhez pedig az kell, hogy a gyerekkönyvek, azok szövege, illusztrációja illeszkedjen a kor elvárásaihoz: ne legyenek dogmatikusak, ne legyenek szigorúak, releváns kérdéseket tegyenek fel.

Merre tart a szöveg és az illusztráció a kritikus szerint?

Tamás Zsuzsa is részben emiatt fejezte ki örömét, hogy a gyerekirodalom egyre távolabb kerül a pedagógia kiszolgálásától: ma már fontosabb, hogy szórakoztasson, vizuálisan gyönyörködtessen, a gyerekek igényeihez igazodjon, mint az, hogy tudatosan és nyíltan neveljen, szájbarágósan szabályokat fogalmazzon meg. A kritikus szerint a gyerekkönyv-illusztrációk tekintetében is hatalmas az előrelépés: a szépen kivitelezett, művészi illusztrációk rámutatnak arra, milyen fontossá vált mára a képi megjelenés és a tipográfia. Az illusztrációk ráadásul lehetőséget adnak a vizuális nevelésre, a képzőművészet megszerettetése.

Mit tart fontosnak a gyerekkönyvszerző?

Menyhért Anna édesanyaként, szerzőként, kritikusként is azt tartja fontosnak, hogy a meséken keresztül a valóság és a képzelet szférái elkülönüljenek, hogy a gyerekek akkor is tudjanak különbséget tenni a kettő között, ha az ő világukban ez a kettő nagyon gyakran össze is olvad, egybe is mosódik. Könyvében, a kis ló történeteiben is fontos szerep jut ennek: a mesélés, a mesealakítás folyamata kiemelt szerepet kap, így érzékeltetve azt, hogy a mesében minden olyan megtörténhet, ami a mi világunkban elképzelhetetlen vagy értelmetlen lenne.