„A búcsú után kezdődött a szakszerű levágás: a gazdálkodó először egy kalapáccsal ütötte le a nyulat – ekkor egy gyerek már elájult, többen az iskolások közül pedig sírtak. Majd ezután elvágta az állat torkát, kibelezte, megnyúzta, végül felakasztotta, hogy kivérezzen. Másnap pedig grillezve feltálalták és elfogyasztották a nyúlhúst az iskolamenzán.”

Németország egyik iskolájában tényleg az életre nevelnek: a legészakibb tartomány, Schleswig-Holstein egyik kisvárosi iskolájában a tanárok beleegyezésével a gyerekek előtt vágtak le egy nyulat. Bár a gyerekek még petíciót is írtak, hogy megmentsék az állatot, a nyúl nem kerülhette el a neki szánt sorsot.

Ratekau város iskolája évek óta megrendezi ötödikeseinek a kőkorszakról szóló témahetet. Idén a programok része volt egy nyúl levágása is, mellyel azt akarták megmutatni a gyerekeknek, hogy régen nem egyszerűen a hűtőből vették ki az előkészített nyersanyagot, majd csak betették a sütőbe és készen is volt a vacsora. A szakszerű levágásért az egyik ötödikes gyerek gazdálkodó édesapja felelt, aki három évvel ezelőtt már levezényelt egy hasonló kísérletet, csak akkor csirkékkel. „Nem a halált akartuk megmutatni, hanem azt, hogy egy állat megölése felelősségvállalással jár” – emelte ki a gazda.

A tanárok megvitatták az ötletet: hat igen és két nem szavazattal végül felvették a programok közé. Csak éppen elfelejtették értesíteni a nem hétköznapi tanóráról a szülőket. A gazda, aki egyébként korábban szociálpedagógiát is tanult, három napon keresztül készítette fel a gyerekeket az állat levágására.

Egy nappal az esemény előtt azonban néhány gyerek szerette volna megakadályozni a nyúl leölését, és ezért harminc aláírást gyűjtöttek az osztályban. A gazda állítása szerint nem tudott a kampányról, a tanárok pedig figyelmen kívül hagyták a petíciót. „Elutasítottuk a tiltakozásnak ezt a formáját, ugyanis a matekdolgozat ellen sem lehet aláírásokat gyűjteni” – indokolta döntésüket az egyik pedagógus.

Nagyjából száz gyerek vett részt a kőkorszaki hét programjain, közülük ötvenen önként vettek részt a nyúl levágásán az iskolaudvaron. A gazda még a program előtt hangsúlyozta a gyerekeknek, hogy amit látni fognak, nem lesz undorító, nem lesz szörnyű – a gyerekek egyetértése nagyjából addig tartott, míg nem kezdődött el maga a nyúlvágás.

Mielőtt tanítási célból levágták volna a nyulat, a gyerekek még elbúcsúzhattak tőle. A gazda a lábai közé fogta a nyulat, a gyerekek pedig körbeálltak, és egyenként odamehettek az állathoz, hogy egy „Viszlát, kisnyuszi!”-val búcsúzzanak el tőle, ezzel fejezve ki hálájukat azért, hogy később megeszik az állatot.

A búcsú után kezdődött a szakszerű levágás: a gazdálkodó először egy kalapáccsal ütötte le a nyulat – ekkor egy gyerek már elájult, többen az iskolások közül pedig sírtak. Majd ezután elvágta az állat torkát, kibelezte, megnyúzta, végül felakasztotta, hogy kivérezzen. Másnap pedig grillezve feltálalták és elfogyasztották a nyúlhúst az iskolamenzán – szintén kőkorszaki stílusban, forró kőről.

Röviddel az iskolai bemutató után felháborodott szülők keresték fel a Lübecker Nachrichten újságot, hogy elpanaszolják a „barbár esetet”. Ezen a ponton Schleswig-Holstein tartomány oktatási minisztériuma is bekapcsolódott az ügybe: oktatási szempontból problémásnak minősítették az esetet, és kijelentették, a jövőben megakadályozzák, hogy ehhez hasonló újra előfordulhasson. Az iskolák szülői tanácsadó szervezetének elnöke, Stefan Hirt pedig úgy véli, azzal nincs baj, ha a tanárok meg akarják tanítani, hogyan kerül az étel az asztalra, de ehhez nem pörölykalapácsot kell használni: „A tízéves gyerekeknek ez egy olyan sokk volt, ami az egész életükre hatni fog.”

A gazda szerint azonban mindez alaptalan, ugyanis nem a gyerekeknek van problémája a bemutatóval, hanem a szülőknek, akik nem akarják elfogadni, hogy egy állatot meg kell ölni azért, hogy ők „wurstot” ehessenek. Az iskola igazgatójának személyes véleménye az, hogy nincs helye az iskolában az állatok levágásának, de szerinte ez az eset nem számít különösnek: a gyerekek általában tudják, hogy a hús, ami a tányérjukra kerül, valaha élt. Az igazgató szerint a tanárok csupán érzékeltetni akarták az étel valódi értékét, a gyerekek pedig szabad akaratukból vehettek részt a bemutatón. De azt elismerte, hogy hibázott, amikor a szülőket nem értesítette jó előre írásban.

Forrás: spiegel.de, ln-online.de, bild.de