gyerekszemle

Az Országos Gyermek-egészségügyi Intézet július 7-én indította el a www.gyermekbantalmazas.hu oldalt, mely a veszélyeztetett gyerekeknek, a szülőknek és a szakembereknek tartalmaz tájékoztató, segítségnyújtó anyagokat. Az oldal elindulásáról és a magyar gyerekek helyzetéről dr. Kovács Zsuzsanna gyerekorvost kérdeztük. Elmondása szerint a tapasztalatok elkeserítőek, holott Magyarország volt a tizennegyedik ország a világon, ahol törvényben is rögzítették a testi fenyítés tilalmát – most mégis úgy látszik, hatalmas a lemaradásunk.

Kép: Gyermekévek

Mit jelent egészen pontosan egy gyerek veszélyeztetése? 

A gyermek veszélyeztetése gyűjtőfogalom, ezen belül beszélünk a gyermekbántalmazásról és az elhanyagolásról. Az elhanyagolás lehet fizikai, érzelmi és oktatási-nevelési. Fizikairól akkor beszélünk, amikor nem figyelnek a gyerek szükségleteire, nem biztosítják számára a megfelelő ruhát, élelmet, nem védik kellően. Ide sorolható például az az eset is, amikor nemrég egy kisgyerek egyedül sétált a sínek között. Az érzelmi elhanyagolás, amikor nem biztosítják a szeretetteljes légkört, sokkal több gyereket érint. Gyakran előfordul, hogy miközben a csellengő gyerek a plázában tölti az idejét, a szülőnek fogalma sincs, hogy merre jár – és a napi hajtásban nem is veszi észre, hogy probléma van vele. Az oktatási-nevelési elhanyagolásra példa, ha egy speciális képzésre szoruló gyerek azért nem kapja meg a szükséges foglalkozást, mert a szülők nem biztosítják, holott minden feltétel adott volna. Az elhanyagolás tehát egy passzív dolog, melynek lényege, hogy valamit nem kap meg a gyerek. 

És mit nevezünk bántalmazásnak? 

A bántalmazáskor valamit tesznek is a gyerek ellen, melynek három nagy típusa a fizikai, az érzelmi és a szexuális abúzus. Nyilván egy pofont még nem sorolunk ide, ugyanakkor az sem elfogadható. Fizikai bántalmazás során az ütlegeléstől a fojtogatáson át a legkülönbözőbb és leglehetetlenebb eszközökkel való bántalmazásig bármi megtörténhet. Például, ha bepisilt a kisgyerek, előfordul, hogy büntetésképp a forró vízbe ültetik, vagy más esetben csikket nyomnak el a bőrén. Elképesztő dolgokat lehet tapasztalni. Az érzelmi bántalmazás során a gyereket állandóan kritizálják, megalázzák, azt hajtogatják neki, hogy minek van egyáltalán, hogy nem szeretik. De ide tartozik az is, ha a gyerek szeme láttára verekedés, bántalmazás történik a családban. Ennek egyik leggyakoribb formája a részegen hazatámolygó apa, aki a gyerek előtt veri el az anyát. A szexuális abúzus kategóriájába soroljuk azokat az eseteket is, amikor pornográf tartalmakat mutatnak a gyereknek, vagy ha kényszerítik arra, hogy a szülők szexuális tevékenységének tanúja legyen. 

Magyarország a nemzetközi összehasonlításban hol helyezkedik el a gyerekbántalmazás terén? 

Nem állunk jól, sőt. A UNICEF legutóbb 2003-ban készített egy átfogó nemzetközi összehasonlítást, ebben kimutatták, hogy a 27 legfejlettebb OECD ország közül Magyarország hátulról a negyedik a rangsorban. 
 

Forrás: gyermekbantalmazas.hu

Tapasztalható-e eltérés a gyerekbántalmazás formáiban régiónként? 

Minden mindenütt előfordul. A gyermekjóléti szolgálatok a KSH-val együttműködve évente frissítik az adatokat. A 2010-es tapasztalatok alapján fizikai eseteket inkább a keleti régiókban rögzítették, az érzelmi bántalmazás az egész ország területére jellemző, a szexuális abúzus pedig a középső régióban viszonylag gyakoribb. A frusztrált helyzetek, a gazdasági ellehetetlenülés olyan érzelmi és pszichés állapotot válthat ki a családokban, hogy könnyen elcsattanhat egy pofon. Általános tendenciákat a társadalmi csoportok között nem tapasztaltak. Nagyon óvatosan mégis azt lehet mondani, a jobb módú családokban az érzelmi elhanyagolás és az érzelmi bántalmazás gyakoribb, és a szexuális abúzus is inkább itt fordul elő.
 

Forrás: nol.hu 

2003 óta javult a bántalmazott gyerekek helyzete hazánkban? 

Nem igazán. Azóta eltelt nyolc év, de a válság miatt a családok helyzete nehezedett. A veszélyeztetettként nyilvántartott gyerekek száma számszerűen egy kicsit ugyan csökkent, de nem azért, mert csökkennének a hasonló esetek, hanem mert a gyerekek száma is csökken. Azt lehet mondani, hogy az utóbbi években a gyerekpopuláció 10%-a tartozik a veszélyeztetett körbe. 

A legutóbbi felmérés alapján mi jellemző hazánkra? 

2010-ben 191 ezer veszélyeztetett gyereket tartottak nyilván, ennek azonban csak töredéke a bántalmazott gyerek, ugyanis ebben a számban a szociális, lakhatási és egészségügyi okokból veszélyeztettek is benne vannak. A napvilágra került esetek alapján előző évben 13 ezernél több érzelmi elhanyagolt, 10 ezernél több fizikailag elhanyagolt, 2,5 ezer fizikai bántalmazott, 4,5 ezernél több érzelmi és 240 szexuálisan bántalmazott gyereket rögzítettek. Azt szoktuk mondani, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen becsült adatok szerint egy feltárt esetre Nyugat-Európában tíz rejtett eset jut, nálunk ez az arány egy a 25-höz. 

Miért ilyen rosszak a mutatóink? 

A szemléletünkben nagy elmaradás van. A házi fenyítésen belül elfogadottak az extrémebb formák is, és a társadalom a család belügyének tartja a gyerekbántalmazást. 

Ebben a helyzetben indították el a gyermekbantalmazas.hu -t. Mit tartanak az oldal elsődleges céljának? 

Ez az első magyar nyelvű oldal a témában. A célunk, hogy segítsünk a szemléletváltásban, hogy próbáljuk tudatosítani, hogy egy gyerek szenvedése nem a család belügye, hanem az egész társadalomé. Igenis, figyelnünk kell egymásra: ha azt halljuk, hogy gyakran üvölt a szomszéd a gyerekével, akkor ne csukjuk be a szemünk, hanem akár anonim módon is, de jelentsük a problémát a helyi gyermekjóléti szolgálatnak, vagy a védőnőnek, az iskolának, óvodának. A honlap másik fontos célja, hogy segítséget adjon. Általánosan foglalkozik a gyermekek veszélyeztetésével, kisgyerekeknek, kamaszoknak és szülőknek is tartalmaz tájékoztató anyagokat, melyek kitérnek az elhanyagolás és a bántalmazás lehetséges módjaira és arra, kihez kell fordulniuk, ha hasonlót tapasztalnak. A gyerekek sokat lógnak a neten, ezért is fontos, hogy legyen egy támogató honlap, amire ha rátalálnak, segítséget kaphatnak. A honlap szakemberekhez is szól. Nagyon sok szakmai anyagot tettünk fel a honlapra. Elindítottunk egy szakmai blogot is, ahol lezárt eseteket szeretnénk körüljárni, és a hibákat, lehetséges más megoldásokat megtalálva így kicsit egymást is taníthatnánk.
 

Szakemberként hogyan látja: a magyar közéletben téma a gyerekbántalmazás? 

Ambivalens ez a dolog. Vannak olyan politikusi nyilatkozatok, melyek elfogadhatatlanok a gyerekvédelemmel foglalkozók számára. Eközben sajnos azt is tapasztaljuk, hogy a szociális szféra lehetőségei egyre szűkülnek: egyre kevesebb ember helyezkedik el a gyermekvédelemben, csökkennek a civil szervezetek lehetőségei. A jogi procedúra sem mindig figyel a gyerek érdekeire. Ugyanakkor pozitív, hogy nagyon sok civil szervezet dolgozik ezen a területen, a szociális szféra és az ombudsman pedig a maguk eszközeivel sokat tesznek a gyerekekért. A Közös Kincsünk a Gyermek Nemzeti Csecsemő és Gyermekegészségügyi Program is sokat segített. Sok tehát a jó dolog, de még rengeteg a teendő. 

Miért nehéz segíteni a bántalmazott gyerekeken? 

Mert nem mernek szólni. A honlappal kicsit ezt a hallgatást is szeretnénk áttörni, hogy tudja a gyerek, hogy joga van ahhoz, hogy ettől védve legyen. Persze, borzasztó nehéz a családdal szemben állni, de a gyermekjóléti szolgálatok nem arra koncentrálnak, hogy büntessenek, hanem elsősorban arra, hogy valamilyen módon segítsenek a válsághelyzetben lévő családoknak, megtalálják azokat az egyedi megoldásokat, melyek segíthetnek. Ez egy nagyon sokrétű és egyénre szabott tevékenység. A probléma az, hogy a szolgálatok túlterheltek, nagyon kevés számú a személyzetük és sokszor frusztráltak az ott dolgozók – de legalább vannak. 

A veszélyeztetett gyerekek ügye tehát társadalmi felelősség. De mi alapján ismerheti fel egy nem szakmabeli a tüneteket? 

A fizikai bántalmazást felismerni a legegyszerűbb. Az elhanyagoltaknál a nem normális jelekre kell figyelni: például a piszkos vagy az évszaknak nem megfelelő ruhára, vagy arra, ha a gyerek folyton éhes. Ezeket a jeleket bárki észreveszi. Az érzelmi bántalmazás kicsit nehezebben észlelhető, de ha valahol hirtelen változás van, az mindig gyanús. Ha például egy gyerek, aki korábban csacsogott, nyitott volt, egyszer csak befelé fordul, és nem szól senkihez, görnyedten megy az utcán, úgy, hogy látszik, hogy fáj neki valami, akkor annak lehet oka az otthoni környezet. A szexuális bántalmazás viszont csak nagyon nehezen felismerhető. Egy kívülálló talán azt veheti észre, hogy a gyerek a korának nem megfelelően, esetleg kihívóan viselkedik. 

A kihívó viselkedés tehát a bántalmazás következménye is lehet? 

Következménye és oka is lehet. Nagyon sok prostituált előéletében látjuk azt, hogy a családban kezdték bántalmazni, sőt olykor a család kényszeríti arra, hogy prostituált legyen. 

Mi az, amit semmiképpen ne tegyünk, ha bántalmazást gyanítunk? 

Ne próbáljunk önállóan közbelépni! Mindenképpen szakemberhez kell fordulni. Ha olyan perpatvar van, ahol a gyermek vagy valamely családtag veszélyben lehet, a rendőrséget kell kihívni. A rendőrnek joga van bemenni, a távoltartási törvény pedig lehetővé teszi, hogy adott esetben kiemelje a családból azt az elkövetőt, aki veszélyforrás a többiekre nézve. Az persze a bíróság döntése, hogy meddig tartható távol, de akut helyzetben a rendőr is léphet. Az már a régmúlté, hogy a rendőr addig nem léphet közbe, amíg vér nem folyik.

Kövess minket Facebookon is!