Az első diafilmek propaganda- és oktatócéllal készültek a második világháború után, és csak évekkel később jelentek meg a mesetekercsek. A régióban a diafilmek népszerűsége a ’80-as években kezdett megtörni. Az 1954-ben alapított Magyar Diafilmgyártó Vállalat a ’90-es évek végéig bírta. Ekkor magánkézbe került, és azóta jogutódja, a Diafilmgyártó Kft. készíti és forgalmazza a „szocializmus házimoziját”. A 2000-es években a kereslet ismét fellendült a mesetekercsek iránt, és bár a Diafilmgyártó kínálatában még mindig sok a klasszikus, múltidéző diafilm, új sikermeséket is feldolgoztak (például Bartos Erika Bogyó és Babócá-ját és Berg Judit Maszat-ját). 

A néhány újdonság ellenére azonban a Diafilmgyártó Kft. láthatóan ragaszkodik a nosztalgikus tekercsekhez: bár néhányat újrarajzoltattak, többségében a szocializmus évtizedeinek illusztrációi köszönnek vissza a diákról. Az abszolút retró diafilm így akár egy kis művészettörténeti kalauz is lehet a gyerekek számára. 

Most szeptemberben a Diafilmgyártó Kft. egy mesekönyvsorozatot is útjára indított, melyben régi mesetekercsek jelennek meg nyomtatásban. 

A Lapozható DIA mesék alapján azonban egyértelmű, hogy az a képkocka, mely a vetítés izgalmai miatt még érdekes lehet a gyerekeknek, kortárs mesekönyvként nem igazán működik. A könyvek egy az egyben a diafilmek képkockáit és sorait tartalmazzák, nincs új, hozzáadott tartalom – ha nem számítjuk a mesék végén található kérdéseket, melyek az aktuális történetre vonatkoznak. A sorozat látszólag random módon dolgozza fel a Diafilmgyártó tekercseit: három teljesen különböző anyagot jelentettek meg első körben. A ’60-as, ’70-es évek egyik termékeny diafilm-illusztrátorának, Rogán Miklósnének a Diótörő-je a karácsonyi szezon előtt teljesen érthető választás. Kádár Katalin 1989-es tekercse, A didergő király inkább abból a szempontból lehet érdekes, hogy hová fejlődött az elmúlt húsz évben a magyar meseillusztráció. A kis Mukk története c. diakönyv pedig Gondos Mária friss munkája. A három könyvet egymás mellett lapozgatva tehát markánsan különböző diafilmes stílusokat vethetünk össze, ami kétségtelenül nagyon izgalmas – és ez a legnagyobb érdeme is a sorozatnak.

Részlet Kádár Katalin A didergő király-ából.

A diafilmkockák ugyanakkor nyomtatásban vérszegények lesznek. A könyvek tipográfiai megjelenése élesen elüt az illusztrációk stílusától, így még csak azt sem lehet mondani, hogy a Lapozható DIA mesék retrót idéző gyerekkönyvek lennének. Ha valaki ilyesmire vágyik, jobban jár, ha körülnéz az antikváriumokban, ahol mindhárom címből bőségesen válogathat. (A Gyerekszemle kedvence például A kis Mukk 1973-as Móra-kiadása.)

Részlet Gondos Mária: A kis Mukk története c. könyvből

Éppen emiatt a diakönyvek mellett szólhatna az, ha olyan tekercseket dolgoznának fel, melyek története kevésbé ismert. De E. T. A. Hoffmann története, Wilhelm Hauff és Móra Ferenc meséje sem először jelent meg nyomtatásban, és ha őszinték vagyunk, ki kell mondani, hogy nem a diafilmek alapján készült kiadásuk a legsikerültebb. 

A diafilmek – az elavult meséket, képkockákat tartalmazó tekercsek is – nagyon jól működhetnek még mindig, ha arra használják, amire valók: levetítik egy elsötétített szobában. Nyomtatásban látni viszont nagyjából olyan, mint amikor egy képernyőre gyártott rajz- vagy animációs filmet kiadnak könyvben is: hiába ugyanazok a képek, az eredeti élményt nem adják vissza.

Részlet Rogán Miklósné Diótörő-jéből

 

Az alábbi videón a Diafilmgyártó Kft. ügyvezetője, Lendvai Gabriella mutatja be a sorozatot: 

  

 

 

Kövess minket Facebookon is!